Regös István – akinek majdnem minden sikerült
2019-05-12 08:57 | ORFK-OBB
Komoly elismerésben részesült Regös István: az Országos Balesetmegelőzési Bizottsággal is együttműködő ismert újságíró művészasztalt kapott a New York kávéházban.

 

- Évtizedek óta dolgozom együtt az OBB munkatársaival. Teszem ezt azért, mert az ő munkájuk eredménye mindennap nyomon követhető. Ha már egy ember életét menti meg a felvilágosító tevékenység, és szerencsére sok ember életét menti meg, már megérte.

 

- Beszéljünk sikerekről, tervekről és kudarcokról! Mit jelent Önnek ez az elismerés?

 

- Tízszer többet jelent, mint nagyon sok olyan díj, amit pályafutásom során kaptam. Mert ezt a szakma adja, írók és újságírók kis csapata. A New York kávéház egy nagyon szép hagyományt elevenített fel, korábban olyan, a kávéházban alkotó íróknak volt asztala, mint például Karinthy, Rejtő, vagy Babits. Nagyon jeles társaság ez, egy újságírónak ide bekerülni valóságos csoda. Sok elismerést kaptam, például Fesztivál-díjakat, s nyolcszor voltam a televízióban Nívó-díjas, és én voltam az, aki először készített a stúdióból kilépve beszélgetős műsorokat, vagy aki az 1970-es években börtönökben készített dokumentumfilmeket, de most, amikor megkaptam a művészasztalt, könnybe lábadt a szemem. A köszönő beszédembe bele is írtam, remélem, a nagyok befogadnak maguk közé. Azért büszkélkedem ezekkel, mert sosem voltam szerény, és utálom is ezt eljátszani. Most, amikor megkaptam a művészasztalt, mondtam is: nagyképűen kijelentem, megérdemeltem! Persze ez csak vicc, nagyon örültem az elismerésnek. És még valami: mindent a feleségemmel csináltunk végig, az asztal felét most is neki engedtem át.

 

- Sok mindent csinált, tévét, rádiót, most a Mix Magazint és Mix Online-t. Mi a legkedvesebb ezek közül?

 

- Az életem a filmezésről szólt, az újságokat is nagyon szeretem, de az újság mindig a második hely volt. Most, amikor a vágószobában voltam, és néztem azt a filmet, amit a kollégáim készítettek az asztal átadásáról, mondtam is rendező-operatőr barátomnak, Nagy Gábornak, mennyivel jobban érzem magam, hogy csináljuk a filmet és nem az íróasztalnál ülök és vezetem a cégeket.

 

- E mellett szépirodalmat is ír…

 

- Nagyon sokat olvastam gyerekkoromban, egyetemi tanárok voltak a szüleim, apám adogatta a könyveket. Mindent tőlük kaptam, mindent nekik ajánlok. Hat könyvem jelent, meg köztük regények novellás-verses kötetek is.

 

 

- A tévéből többször is kitették, miért?

 

- Aczél György azt mondta, hazaárulást követek el a Bűn című filmsorozatommal, mert azt terjesztem a világban a fesztiválokra kicsempészett filmjeimmel, hogy Magyarországon is van bűnözés, alkoholizmus, drog és prostitúció, hiszen ezeket a témákat dolgoztam fel a börtönben készült dokumentumfilmsorozatban, a Bűnben. Leültetett és azt mondta: Regös elvtárs, ön politikai hibát követett el, egy ideig máshol fog dolgozni. Ez után az első munkahelyem a Bányagépgyári Fórum című lap szerkesztősége volt. De nem hagytam magam, végül visszahoztak. A második kirúgatásom után Szegedre helyezett el az akkori tévéelnök, és én csináltam meg a szegedi televíziót több szenzációs emberrel.

 

- Mennyire más az újságírás most, mint korábban?

 

- Régen senkit sem érdekelt, ki a tulajdonos, most, viszont ez egy fontos kérdés, mert mindenki, aki valamit is ért a szakmához, tudja, egy adott tulajdonosnál mit lehet megírni. Mindenki szidalmazza, vagy megtagadja a saját múltját, sok új életrajz születik, nekem viszont csak egy életrajzom és egy köpenyem van. Ezt többen meg akarták változtatni, például Antall József miniszterelnök is. Derék ember volt, ha nem ő lett volna a rendszerváltozásnál, lehet, hogy megint vért folyt volna a pesti utcákon. Elhívtak Lakitelekre 1992-ben, amikor is az enyém volt a Juventus rádió, amely akkor nagy vállalkozásnak számított: ez volt az első és egyetlen magánrádió. A némaságból teremtettük újjá. Azt kérték, adjam el a rádiót az MDF-nek, és én maradhattam volna a vezérigazgató. Azt kérdeztem erre, mit szólnának ehhez a többiek, hogy az egy szem köpenyemet fordítva kezdem hordani. A miniszterelnök azt mondta, igazad van. Igazad van, mondta, majd elvették a rádiót.

 

- Hogyan sikerült évekig működtetni a Juventust?

 

- Nagyon nehéz volt, annyira, hogy 1992 karácsonyára már infarktust kaptam, majd szívműtéten estem át. 4-5 órát vezettem a műsort, ott laktam abban az épületben. Nem volt pénzem nagy gárdára, magam ültem be a stúdióba, majd vezettem a gazdasági részét és az építkezési részét. Az adó Siófokon volt, akadt olyan nap, amikor kétszer tettem meg oda-vissza az utat. De az infarktus ellenére is megérte.

 

 

- S most mennyire nehéz találni azokat az embereket, akikkel valóban lehet együtt dolgozni?

 

- Ez a legnagyobb gondom, néha sok száz ember is dolgozott velem, amikor valami nagyobb filmet csinálunk. Hofi Géza azon mondása jut az eszembe, amikor megkérdez valakit, tud-e úszni. Nem, nem tudok. S ha megfizetem? Adhatok hatalmas fizetést, ha valaki nem tudja, nem érzi, mi ez a szakma. Az a szerencsém, hogy van 4-5 olyan emberem, aki ezt tudja. Utánpótlás? Több újságíróképzőben tanítottam, de bementem a vezetőkhöz, hogy közöljem, nem vállalom tovább. Nagyon sok volt az olyan, pályára teljesen alkalmatlan diák, akinek a szülei megvették az öt év egyetemet. Nagyon nem érdekelte őket az újságírás. De olyan ember is kevés van, akitől lehet tanulni. Időnként jönnek, akik itt szeretnének dolgozni. Ha az az első kérdése, mennyi a fizetés, abban a másodpercben közlöm, nem dolgozom vele. Azzal dolgozom, aki azt kérdezi, mit kell csinálni.  

 

- A Mix Online, a Regös Public Relations, a Mix Magazin és Regös Film alkotja most a „birodalmát”. Tervez bővítést?

 

- Nem. Az a titkos célom, hogy elvigyem a Mix Magazint a nyerőszámomig a 21-ig. Utána majd meglátjuk.

 

- Marad még idő szépirodalomra?

 

- Igen, és szerintem ez lesz az utolsó könyvem, egy nagy családregény lesz, az a címe, hogy Vészkijárat

 

- Úgy hangzik, mint egy önéletrajzi mű…

 

- Igyekszem, hogy ne az legyen, de olyan mélységes hasonlóságok vannak benne, hogy majdnem az lesz. És már megvan a sírfeliratom is: Itt nyugszik Regös István, akinek majdnem minden sikerült. Valami mindig közbeszólt, például egy-egy politikai váltás.

 

- A majdnem sikerült tervekből melyiket bánja leginkább?

 

- Németországban az Észak-német televízió felkért, hogy csináljak egy Európa tévét. Már dolgozott ott egy barátom – akit még én juttattam be a Magyar Televízióba. Azt mondtam vizsgáljuk meg, mit kell hozzátennem. Szinte minden megvolt, mégis meghiúsult a dolog. De nem adtam fel, az új rendszer elején elkezdtem csinálni egy nagy komoly televíziót. Összehoztam egy konzorciumot, amelybe egyebek mellett a BMW, az IBUSZ, meg a Bábolnai Állami Gazdaság lépett be. Összeadtak annyi pénzt, hogy zöldmezős beruházással elkezdünk építeni az új televíziót. De jött a moratórium és mindennek vége lett. Ezek azok, amik leginkább fájnak.  De majdnem mindent meg tudtam csinálni…



 


Vissza
  • Hogyan tovább...

    Az Európai Unió közlekedésbiztonsága az új évtizedben. Várható célok és...  

  • A biztonsági folyosó életet...

    Az Európai Közúti Biztonsági Tanács (ETSC) új rövidfilmjét eddig több mint félmillióan tekintették...  

  • Családok vetélkedtek...

    A „Közlekedik a család” területi szintű vetélkedőjét Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Venglovecz család...