Tévhitek a gyermekbiztonságban
2018-04-05 08:12 | ORFK-OBB
Fontos eloszlatni a gyermekbiztonsági rendszer használatát megkérdőjelező tévhiteket!

A gyermekbiztonsági rendszer használatával kapcsolatban napjainkban számos tévhit létezik. Ezek a tévhitek szolgálnak alapjául annak, hogy a szülők bizonyos esetekben mellőzik a gyermekbiztonsági eszközök (és a biztonsági öv) használatát, vagy elhamarkodottan, idő előtt változtatnak az adott gyermek számára létező, legbiztonságosabbnak tartott módszereken. Ezért a tévhitek mindegyike jelentős veszélynek teszi ki a gyermek életét, testi épségét, illetve egészségét. Eloszlatásuk alapvető fontosságú a személyi biztonság megteremtése érdekében.

 „Elegendő, ha szorosan tartom a gyermekemet”. Számos alkalommal lehet látni olyan jelenetet, amikor lakott területen belül gépjárműben utazva a szülő az ölében tartja a gyermekét, átkarolva ugyan, de egyéb biztosítás nélkül. A balesetek tapasztalatai ugyanakkor egyértelműen bebizonyítják, hogy téves az a szemlélet, mely szerint a biztonsági övet, illetve gyermekülést a szülői kar pótolni képes! Baleset, ütközés (és olykor vészfékezés) esetén a kar azonnal szétnyílik, ezáltal a gyermek előrelendülő, tehetetlenné váló testét semmi nem védi a külső behatásoktól.

 

„Ha a gyermekem eléri a 9 kg-ot, azonnal nagyobb ülésre kell váltani” Tévhit az is, hogy amennyiben a gyermek testének tömege eléri a 9 kg-ot, a 0+ kategóriás eszközből azonnal át kell helyezni nagyobb, azaz 1-es kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerbe. Utóbbi eszközök jellemzői, hogy alapvetően menetiránnyal szembeni utazást tesznek lehetővé. Ebben az esetben a visszapillantó tükörből a gyermek arca ugyan jobban megfigyelhető, és nagyobb hely adódik a gyermek lábának is, de nagy hátrány, hogy a testi fejlettség hiányosságai miatt a fej, a nyak és a gerinc jelentősen kisebb védettséget élvez.

 

A hatályos szabvány szerint a 0+ kategóriába tartozó gyermekülés nem 9 kg, hanem 13 kg testtömegig használható. Tekintettel arra, hogy a menetiránynak háttal történő szállítás jelentősen nagyobb biztonságot nyújt a gyermeknek, ezért mindaddig így javasolt a gyermek szállítása, amíg az csak lehetséges.

„Ha lassan haladunk, nem kell bekötni magunkat”. Az évtizedes kutatások és kísérletek egyértelműen azt támasztják alá, hogy közlekedési baleset bekövetkezése esetén a sérülési, illetve halálozási kockázat akkor a legalacsonyabb, ha a gépkocsiban tartózkodó személyek a helyükön, az ülésükben maradnak, ami stabil rögzítést, a passzív biztonsági eszközök használatát feltételezi. Ez a megállapítás a felnőttek és gyermekek vonatkozásában egyaránt igaz. Az is bebizonyosodott, hogy az ember saját magát csak nagyon alacsony, legfeljebb 5-10 km/h sebességű ütközés esetén képes a helyzetében megtartani. Ennél nagyobb sebességnél a test már elmozdul az ülő helyzetéből, és sérülések, enyhébb esetben zúzódások, súlyosabb esetben már törések is előfordulhatnak. A 30 km/h, vagy azt meghaladó ütközéskori sebesség ugyanakkor már olyan erőbehatással jár, hogy a gépkocsiban védtelenül utazók sérülései akár halálosak is lehetnek – különös tekintettel a fejsérülésekre.

 

„Ha közelre megyünk, illetve lakott területen belül nincs szükség passzív védelemre” A statisztikai adatok alapján a személysérüléses közúti balesetek több mint fele a lakóhely 12 m-es körzetében történik. Egy másik mutató szerint a közúti balesetben meghalt személyek mintegy egyharmada lakott területen belül szenvedi el a halálos sérüléseket.

 

Az 50 km/h megengedett legnagyobb sebességgel haldó gépkocsiban - amennyiben a jármű baleset részesévé válik, és fékezésre már nincs lehetőség – a benne ülő személyeknek az ütközéskor saját testtömegük 25-40-szeresét kellene elviselniük. Egy 10 kg tömegű gyermeknél ez 250-400 kg-ot, egy 20 kg-os gyermeknél 500-800 kg-ot is jelenthet. Nyilvánvaló,  hogy ekkora megterhelést a fejlődésben lévő, sérülékeny gyermeki test sérülés nélkül nem képes elviselni.

 

„A hátsó üléseken nem szükséges biztosítani a gyermeket.” Közúti baleset bekövetkezésekor a hátsó üléseken ülőket ugyanolyan erőbehatások érik, mint az elöl ülőket. A különbség talán annyi, hogy a hátsó ülések esetében, amennyiben a gyermek nincs gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve, és nem középen ül, kisebb arányú a járműből való kiesés valószínűsége. De a baleseti tapasztalatok alapján a járműből való kiesés ebben az esetben sem zárható ki, főleg, ha hátul középen ül (vagy esetleg áll) a gyermek, amit hazánkban is több halálos gyermek baleset igazol (az Egyesült Államokban végzett kutatások a járműből való kiesés négyszeresére növeli a halálos sérülés kockázatát).

 

Ha a védtelenül utazó gyermek ütközéskor nem is esik ki a járműből, teste olyan erővel ütődik az első ülés háttámlájának, a középkonzolnak, a műszerfalnak, vagy az elöl ülő felnőtteknek, hogy a személyi sérülés keletkezése nem lehet kérdéses. 



 


  • Novemberi baleseti...

    2018. január 01. és november 30. között nőtt a személysérüléses közúti balesetek és a halálos áldozatok száma az elmúlt év hasonló időszakához képest. Íme, a...  >>

  • Mikulás akciók...

    A rendőri baleset-megelőzési munka szerves részévé, tradicionális elemévé vált, hogy december 06-án, azaz Miklós napján figyelemfelhívó közlekedésbiztonsági akciót...  >>

  • TISPOL Alcohol&Drugs...

    Ezen a héten az autósok fokozott ittasság ellenőrzésekre számíthatnak...  >>